NÉPÜNK VÁNDORÚTJA

 

A magyar törzsek vándorlása keleti irányából következett be, az eurázsiai sztyeppvidék távoli régióiból a Kárpát –medence irányába. Feltételezett állomásai a közép –ázsiai sztyeppvidék központi területei, majd az Aral –Kaszpi régió, ahonnan a Dél-Ural (Mugadzsar hegység inkább dombsági tájai) valamint a Kaszpi tenger közötti átjárón vándoroltak a Kaukázus előterébe.

Ezen a területen válhattak ki a magyarokból a Kaukázus északi előterében letelepedett magyar törzsek, amelyek valószínűleg több várost is létrehoztak (Kisi Madzsar, Ulu Madzsar neveket több krónika is megemlíti) később az észak-kaukázusi régióban. A népeink rokonságáról fontos adatokat adnak a népzenei kutatások, melyek ezt a régiót jelenítik meg az ősi magyar népzenéhez legközelebb álló hangzásvilággal rendelkező területként (Karacsájföld, Balkárföld). Valószínűleg ezen a területen szakadtak ki a magyar törzsszövetségből i.sz. 750-es évek körül a szavárd-magyarok, akik a Kaukázus láncain dél felé átkelve alakítottak ki önálló államot, és később jelentős szerepük volt az azerbajdzsáni nép etnogenezisében is.

7182827-812f3f33

Kép forrása:

http://indafoto.hu/SoundGraph/image/7182827-812f3f33

Szintén ehhez a régióhoz köthető több nomád állam létrejötte illetve felemelkedése (átalakulása) más és más törzsszövetségi neveken, a Nyugati Türk kaganátus szomszédságában. A VII. század elején itt (Kubán vidék) jön létre az onogur-törzsszövetség korai állama a Nagy Bulgária. A 650-es évek táján egy keletebbről érkezett másik türk nemzetség hoz létre erős birodalmat a Kaukázus északi előterében, a kazárok. Az onogur törzsszövetség egy része betagozódik a Kazár-kaganátus rendszerébe, egy másik jelentős része viszont Aszparuh vezetésével elvonul nyugatra (később ők alakítanak ki birodalmat a Balkán félszigeten). Az ősmagyar törzsek viszonyát az onogur törzsszövetségben még sok oldalról vizsgálni kell, de több adat alapján valószínűsíteni lehet a szoros kapcsolatot. A magyarokat erőteljes hatás érte az onogurok, azaz a bolgár-törökök részéről illetve közös törzsszövetségben élhettek. Több kutató véleménye szerint az onogur –törzsszövetség nagyrészt a korábbi Hun-törzsszövetség népeiből jött létre.

A magyar törzsszövetség a későbbi Kazár kaganátusban is jelentős szerepet játszik és a kaganátus haderejének egyik jelentős tényezője. Erről több forrás is szól, valamint a források megemlítik, a kazár kagán leányának férjül adását egy magyar törzsi vezetőhöz.

tovabbi gondolatok a honfoglalasokkal kapcsolatban

Kép forrása:

http://oshon.blog.hu/2012/07/06/tovabbi_gondolatok_a_honfoglalasokkal_kapcsolatban

A későbbiekben (pontosan nem ismert okok illetve kazár magyar konfliktusok nyomán) a magyar törzsszövetség jelentős része a Kaukázus északi előteréből a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppövezetbe vándorol át, amely az Azovi tengermelléki sztyeppéktől a Duna deltáig illetve a Keleti kárpátok előteréig terjed. Ennek a fűvespusztás övezetnek a részei a történetírásunkban felbukkanó Etelköz és Levédia, nehezen behatárolható területei is.

A Kazár Kaganátus határán élő magyarok már kifejlett államisággal rendelkeztek, majd döntő katonai hatalommá váltak a kazár belháborúk során, amikor több török nép (köztük a kabarok is) csatlakoztak a magyarokhoz mikor azok még nyugatabbra vonultak (Don és Dnyeper közti síkság).

Az újonnan kialakult magyar nomád álam jelentős súllyal bírt az eurázsiai sztyeppéken. Az arab geográfusok leírásaiban (valószínűleg a IX. század elejére vonatkozik) a magyar seregek nagysága már kétszerese volt a Kazár kagánénak.

Etelközt már az arab és bizánci krónikások is megemlítik, ahonnan a Keleti-Kárpátok és vélhetően az Al-Duna felől is a Kárpát medencébe települ a magyar törzsszövetség túlnyomó többsége, miután a magyar katonai vállalkozások már több alkalommal érintették a Kárpát –medence területét, azt viszonylag jól ismerték, esetleg bizonyos elő őrseik (nép részeik) már oda be is telepedtek.

Az egyre nyugatabbra való vándorlás során azonban több törzs illetve nemzetségrész levált a magyarokról. Ez majdnem minden nagy törzsszövetségi vonulás esetén így történik a nomád nemzetségek világában. Ehhez a jelenséghez köthető valószínűleg a kazakisztáni Torgáj –vidéken a mai napig élő, saját nemzetségi és törzsi neveit őrző Madjar törzs, valamint az Üzbegisztán középső részén (Kashka darja tartomány) több mint hat településen élő Madzsar törzs. A magyarokkal kapcsolatba hozhatók közül, a történelmi időkben legjelentősebb, és a forrásokban is leginkább fennmaradt, keleti (vélhetően a középső Volga-vidék és az Urál között) magyar állam az ún. Magna Hungaria (latin leírásokban), melyet Julianus barát keresett fel a tatárjárás előtt (természetesen ennek a pontos lokalizációja a jelenlegi adatok alapján szinte lehetetlen). Ebben a régióban a mongol invázióig egy erős magyar – baskír – volgai bolgár államszövetség létezett. A mai Tatársztán és Baskíria (Autonóm Köztársaságok az Orosz Föderációban) térségében fennállott egykori államalakulat elegendő erőt tudott kifejteni a világhódító mongolok visszaverésére. A mongol források szerint Batu kánnak többszöri követváltással sikerült csak a félnomád államot belekényszeríteni a szövetségi rendszerébe.