A POZSONYI CSATA

 

A 907-es pozsonyi csata a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelme, mely során a magyarság a kiirtásra törekvő, összeurópai túlerőben lévő csapatokkal számolt le.

Ezt a dicső történelmi tettet nem a kommunista diktatúrában , hanem már azt megelőzően nem nagyon emlegette a magyar történelemírás és nem volt a kutatás tárgya sem. Főként azért tagadták el a jelentőségét, mert a magyarok ellen egy több tartományból összetoborzott hatalmas sereg vonult hadba. A magyarok kiirtása Európából, ez volt a fő célja az európai seregeknek, ráadásul az akkor még Táltos hitű (Tengri hit) magyarok ellen az egyházak és maga a Pápa is mozgósított. A ”pogányok” elleni harc ideológiáját is bevetették. A magyarok ezt az európai koalíciós, keresztény sereget verték tönkre. Ez a korabeli (XIX. sz. vége XX. sz. első fele) immár keresztény befolyás alatt álló és keresztény kultúrájú Magyarországon nem akarták hangoztatni, ezért nem vált a tananyag részévé a közoktatásban.

A csatáról kevés az írott emlék. A latin évkönyv is csupán megemlíti, hogy a magyarok tönkreverték az európai csapatokat, ami nem meglepő, hiszen vereségeiről senki se szeret hosszasan írni vagy ódákat zengeni. Ezek azonban bizonyítják, hogy a csata nem csupán egy magyar legenda, hanem valóban megtörtént esemény.

A 907 júniusában indított támadásban, német királyi vezetéssel, az akkori és későbbi európai viszonylatban is egyedülálló, 100 ezres nagyságrendű csapat indult a magyarok kiirtására. Az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy “… Decretum Ugros eliminandos esse”, azaz ” elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.

Az európai seregek 3 vonalban nyomultak előre, a Duna mentén. A déli parton egy gyengébb, kb. 40 ezres szárny, a Dunán, hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport haladt a hadtáppal. Az északi parton pedig vonult a jó 45 ezres főerő.

A 40 ezres magyar sereg négyfelé osztódott. A tízezres sereg sztyeppeinek lovas neve tümet (tömény) és azokat Árpád és 3 fia Tarhos, Üllő, Jutas vezette.

pozs1

A magyarok első célja a seregek egyesülésének megakadályozása volt. Az inváziós flottát sikerült levernünk, gyújtólövedékekkel, és egyéb tűzi és vízi pirotechnikai eszközökkel. A második ütemben az ellenség déli sáncai estek el. A harmadik lépésben pedig egy éjjeli átkelés után hajnalban támadtak a meglepett seregre, amely két napi kemény csata után szó szerint megsemmisült. A végső csapást az adta meg, hogy a magyar csapatok, színleg megfutamodtak, mire a környező hegyekből az utánuk eredt európai seregekre rázúdult a magyarok másik három elbújt tümetje.

pozs2

A csata az európai seregek vereségével zárult, a német király szó szerint menekült, de sajnos az ütközetben Árpád és 2 fia is életét vesztette. Győzelmünknek tudható be azonban, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober Enns – innen a meséink ‘ Óperenciás tengere ‘), valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni.

Forrás:

http://marevosz.uw.hu/index.php?p=21&action=nez&id=99

Támogatóink:

banner2